Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek VI.

                 

              Az eljövendő

 
Céltalan kóborolni, nem enni, nem inni immár semmit.
Szakítani, ronggyá tépni, veszni hagyni magunkat.
Ott felejteni lehajtott fejjel egy ködös reggel valahol.
Részvéttel nézni lassan eltűnő alakját.
 
Hát ezt akarod?
 
Az az ősi vágy, mi durván elétek citált, vérem, a bennem égő tűz,
az utolsó tükör, miben majd meglátom arcomat.
A végső igazság, mit kicselezni nem lehet.
Odadobom mim van...lakj vele jól álnok ragadozó!
 
/ az idő szétoszlik, mint a reggeli köd, már nem lesz ég s csillagok /
 
 
 
 
         
         A kövek alatt...
 
Elfoglalt vagyok, élek, 
pumpálok levegőt a gégecsőn már ötven éve.
 
„Lebontani egy katedrálist, megkeresni benne istent,
rakni nagy tüzet, megsütni a pecsenyénket.”
 
A mohos kövek alatt lakik a vén béka,
ott ül és hisz a mindenségben.
 
 
 
 
          
          Fénykép
 
 
Országút fákkal, szürkében:
 
A  fák nekifeszülnek a szélnek, csend van mégis a képen
Az út átbújik egy ponton a messzeségben,                        „és már otthon is vagyunk kedvesem”.
Egy pont kiterjedés nélkül, mit a mindenség ölel.
Belül üres emlék, mint maga az élet.
 
 
 
     
 
           Sziámi
 
Két csorba lámpa ég, 
az egyik így, a másik úgy pislákol.
Ledől a sarokba és elbóbiskol, 
haja csapzott, ruhája véres.
Megrándul, álmából felriad,
szájából nyál csorog.
Fejében gyönyörű rétek, 
emlékek, élet, 
 
„Örökkévalóság”.
 
Nincs ennél teljesebb valóság.
 
A két oldal rendben, 
az egyenlet stimmel.
Az eredmény: 0
Mi ez, hát a faszom se tudja!
 
 
 
         
 
         Érintés
 
 
Ködös akarat messze-messze ágazik.
Beleégett lelkembe a képed.
Virító kénsárga napsütés a retinán.
Behunyom a szemem...így is látlak.
Sok-sok vitriol kell, hogy szerethesselek.
Oldja majd a hold is a képet, 
csendesen felhígul,
míg végleg eltűnik belőle az élet.
 
 
 
 
 
        Behúzom a függönyt 
 
Rejtelmes csend idebent, 
ájult félhomály.
 
„Születőfélben ledér démonok”
 
Hangok nincsenek,
csak mozdulatok,
körvonalak.
 
/ A hideg vízben mellettem úsznak el az aranyfényű halak./