Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Újabb versek

             Betyár

 

Lerombolsz folyton minden falat,

kedves „hercegem” még fiatal vagy.

Ez az élet talán neked kevés!?

 

Meztelen maradsz a tűző napon,

bőröd rojtosra ég, ez neked nem elég?

Ne nevess így... kivé lettél ecsém?

 

Ki átölel és búcsúztat, ha majd indulsz,

arcodból a csapzott hajat félre majd ki söpri,

lesz-e kéz?

 

 

 

 

 

            Villámok

 

Borús az ég, vihar közeleg, a gyertya a sarokban pislákol,

a szél lassan feltámad és visz magával mindent.

 

Azt kell üvöltsem: Nem szeretlek!

 

Látod szeretek!

 

Nem látlak már, nem érezlek!

 

Látok!

 

Megnyílt a csipás szemem, a fényt elfogadom.

 

Akarom...akarom...akarom!

 

        

 

 

        Nincs árnyéka... Istenem!

 

Őt soha ne keresd testvér!

Bőröd olyan lesz, mint a borús ég vihar idején.

A levegő elillan mikor hozzád ér,

Körme alatt régi-régi piszok,

Ébenfekete szeme csillog.

 

Szégyen milyen szép, vele ne kezdj testvér.

Nyújtod kezed messzire isten felé, markolsz csak a semmibe.

Mögötted köd gomolyog, mi voltál szertefoszlott.

De a villám mi végzett veled,

többé nem érinthet.

 

 

           Folyóm

 

/mibe csak azért is még egyszer belegázolok/

 

Rendre folyik bennem tova az élet.

Itt ülök egy nagy kövön a parton és nézem.

Visz a víz lefele mindent.

 

Kiabálj, ha úgy tetszik!

Hazudd legalább, hogy higgyem én vagyok az ígéret!

Csak ne hallgass, látod egyedül maradtam.

 

Tükörképem hangtalan úszik előttem.

Itt vagyok még, kezem a vízbe ér.

Oldja le róla életem minden szennyét.

 

 

        

              Asztalnál

 

Elreped kezemben a teli pohár!.

A bor kiborul, egybe folyva a vérrel.

Ti csak esztek és hangosan beszéltek.

 

Éjszaka a tor után, a hold fényesen ragyog.

 

Felébredek, keresem istent a sötétben.

Mellém ül ő és megtanít a szavakra végre.

Egy fakehelyben lehűti forrongó vérem.

 

 

 

 

            Párbaj

 

Szemembe néz, várja mozdulatom.

 

Üss arcon!

 

Nézd ahogy vérem kiserken!

Láthatod kardom törött seprűnyél.

 

Mitől félsz?

 

Bátor harcos csak a szememet nézd!

Ott csillog még a napfény.

 

Könnyű préda.

 

Számodra csak egy mozdulat.

Tedd mire rendeltettél.

 

 

          Szemétdomb

 

Egy gyermek a szemétdobra vetve.

Rábízták a sorsra, tegye mi a dolga.

Cserepes szája körül legyek hada.

Csak a röpke pillanat mi cél lehet.

 

Ő lészen üdvözítőtök...

 

Reményt ő még nem ismer.

Hatalmas erő az ígéret.

Betűje rendre betelik,

mert ez maga a törvény.